A Rondinella egy klasszikus veronai vörös szőlőfajta, amelyet elsősorban a Valpolicella borvidék házasításaiban használnak, Corvina, Corvinone és Molinara mellett. Bár ritkán készül belőle önálló bor, jelentős szerepe van a Valpolicella borok színének, szerkezetének és karakterének kialakításában. Neve olaszul „fecskét” jelent (rondine), ami feltehetően kis fürtjének alakjára vagy színére utalhat, bár pontos eredete homályos.
Történelem és elterjedés
A Rondinellát először a 19. században említik az észak-olasz ampelográfiai feljegyzések. Bár nem őshonos fajta, minden bizonnyal régen honosodott meg a veronai térségben, ahol ma is szinte kizárólag ott termesztik. A genetikai vizsgálatok szerint a Rondinella egyik szülőfajtája a Corvina, ami magyarázatot ad számos közös vonásukra – ám fontos különbségek is vannak.
A Rondinella legnagyobb értéke a megbízhatóság: kevésbé érzékeny betegségekre, bőtermő, és jól bírja a szárítást is. Ez különösen alkalmassá teszi az Amarone és Recioto típusok házasításában való részvételre.
Termőhely és termesztés
A Rondinella jól alkalmazkodik a Valpolicella régió változatos talajaihoz – legyen az morénás, agyagos vagy vulkanikus eredetű. A szőlőtőkék erőteljesen növekednek, a fürtök tömörek, a bogyók kicsik, vastag héjúak. Ez a vastag héj különösen fontos az appassimento technikánál, mivel a héj biztosítja a szín és polifenol gazdagságot, valamint segít a penészesedés megelőzésében a szárítás során.
A Rondinella szinte sosem szerepel egyedüli fajtaként a címkén, de a Valpolicella DOC, Ripasso, Amarone és Recioto házasításokban akár 20–30%-os arányban is jelen lehet, kiegészítve és kiegyensúlyozva a fő fajtákat.
Ízprofil és jellemzők
A Rondinella karaktere önmagában kevésbé komplex, de fontos struktúrát és árnyalatokat ad a házasításokhoz. A Rondinellából készült bor:
-
Közepesen mély színű, élénk rubin árnyalatokkal
-
Aromáiban: piros bogyós gyümölcsök (málna, cseresznye), szárított virágok, fűszeres jegyek
-
Savai élénkek, tanninjai lágyabbak
-
Teste közepes, lecsengése sima
A szőlőfajta fő feladata a bor szerkezetének kiegyensúlyozása, valamint a szín és az aromaintenzitás növelése – éppen ezért nélkülözhetetlen a Valpolicella-régióban.
Érdekességek
-
A Rondinella rendkívül ritkán szerepel önálló fajtaborként, mivel kevésbé rendelkezik markáns karakterrel – inkább a háttérben dolgozik, mint egy jól hangolt zenekar basszusgitárosa.
-
A fajta kiválóan szárítható, ezért minden jelentős Amarone- és Recioto-termelő használ belőle valamilyen arányban.
-
Az EU által jóváhagyott Valpolicella-termékleírásban a Rondinella hivatalosan engedélyezett, fontos kiegészítő fajta.
Gasztronómiai ajánlás
Mivel a Rondinella ritkán készül önmagában, a legjobb a házasításokhoz ajánlani fogásokat: a Valpolicella DOC borokat könnyedebb ételekhez, a Ripasso stílust sült húsokhoz, míg az Amarone-t gazdagabb ételekhez. A Rondinella ezekben a borokban biztosítja a gyümölcsösség, szerkezet és harmónia egyensúlyát – például egy grillezett sertésszűz, parmezános tészta, vagy erdei gombás rizottó kiváló partner lehet.
